HjemGrupperSnakMereZeitgeist
Søg På Websted
På dette site bruger vi cookies til at levere vores ydelser, forbedre performance, til analyseformål, og (hvis brugeren ikke er logget ind) til reklamer. Ved at bruge LibraryThing anerkender du at have læst og forstået vores vilkår og betingelser inklusive vores politik for håndtering af brugeroplysninger. Din brug af dette site og dets ydelser er underlagt disse vilkår og betingelser.

Resultater fra Google Bøger

Klik på en miniature for at gå til Google Books

Indlæser...

Első szerelem összegyűjtött elbeszélések II

af Vladimir Nabokov

MedlemmerAnmeldelserPopularitetGennemsnitlig vurderingSamtaler
532,989,274 (5)Ingen
Ingen
Indlæser...

Bliv medlem af LibraryThing for at finde ud af, om du vil kunne lide denne bog.

Der er ingen diskussionstråde på Snak om denne bog.

Viser 3 af 3
Nem az első, mert már voltak mások is, de olyan tartós szerelem lesz, mint Auster, azt hiszem. Ezt már írtam máshol is, de vannak, akik nagyon jól írnak, és vannak, akik olyan más szinten művelik ezt, mintha nem is ugyanazok a szavak állnának rendelkezésükre, mintha nem ugyanazt tennék. Teljesen más szint. Itt volt eddig nálam Auster, és itt van most már Nabokov is ( – nálam. Egyébként nyilván itt volt eddig is.). A legelső novellánál azt írtam: imádom, megyek, és kiidézem az egészet. Persze a nagyjával megelőztek, a többinél is, de maradt azért. Olyasmiket írtam a havi novellaolvasásnál, mint megállni-csodálni való mondatok; egyre kevésbé találom a szavakat, a zseniálison kívül, de azt már mondtam, és kevés is; jó, az is, amit, de főleg ahogy; hjaj, de hiányzott máris. Ünnep volt hozzá visszatérni minden alkalommal, agymasszírozó, léleksimogató (ez de elcsépelt szó, de tényleg az) élmény. Hetényi Zsuzsa előadását követően pedig új rétegekre csodálkoztam rá. Szerencse, hogy van még bőven mit olvasnom tőle. ( )
  blueisthenewpink | Jan 3, 2024 |
Nabokov hadban áll a realitással. Illetve fenéket áll hadban – egyszerűen levegőnek nézi. Mintha ott se lenne. Meg sem próbálja elhitetni az olvasóval, hogy amit elé tár, az a valóság, vagy legalábbis a valóság leképezése: az elbeszélésekből minduntalan kitüremkedik az írói teremtettség újabb és újabb bizonyítéka, hogy ezt a világot Nabokov teremti, nem a realitás – és lám, micsoda minőségi különbség van a kettő között*! Ennek a prózának az emlékezés a tere, mert Nabokov szerint az emlékezés igazsága van olyan érvényű, mint a realitásé**. Ebből törvényszerűen fakad, hogy ebben a világban minden, ami történik, jelet hordoz magában: egy tekintet, egy elúszó felhő, egy naplemente mind-mind olyan elemek, amelyek önmagukban szépek és jelentésteliek, de egymással összekapaszkodva gyönyörű és résmentes univerzumot alkotnak. „Titkos jel minden, és mindennek ő a témája.” – ahogy a Jelek és jelképek őrült fiatalembere éli meg.

E világ természetéből fakad, hogy témák és hangulatok ismétlődnek benne, mert Nabokov emlékezete egyetlen*** folyton tökéletesedő**** kozmoszként funkcionál. A Zsarnokölés novellájának elgondolása mintha a Baljós kanyar-ban öltene más formát, a Mademoiselle O. pedig a Szólj, emlékezet!-ben nyer szellősebb lakóhelyet. Persze van itt kísérletezés is bőven, ahogy az író újabb és újabb elemeket igyekszik világába integrálni. Az Ultima Thule álfilozófiai paródiája, vagy a Solus Rex eltorzítottan folklorisztikus összeesküvő-pamfletje emberpróbáló mutatványok, A rendező asszisztensében pedig a kémregények toposzait gyurmázza át – de a zsáner mögül kikandikálnak az összetéveszthetetlenül nabokovi kifejezések, mint a preparált nyúl varratain a kóctömés. Hála Istennek, hogy kikandikálnak, mert a jó nabokovi mondatnál talán nincs is jobb. Kicsit féltem is a következő olvasmányomat – ezek után valahogy minden mondat mattnak hat.

(Egyetlen kritikai észrevétel. Ha már a novellák közül kell kötetcímet választani, én nem ezt választottam volna. Hanem azt, hogy Idők árja, idők apálya. Szerintem ez az egyik legszebb elbeszéléscím, amit valaha olvastam. Én biztos nem pazaroltam volna egy novellára – megvártam volna inkább, amíg írok köré egy regényt.)

* "Lám, pointilista áprilisi zöldjével már meg is érkezett az ovális lombozatú kis nyárfa, és a számára kijelölt helyen, a magas téglafal tövében állt meg, amelyet teljes egészében egy másik városból rendeltem ide. Szemközt felemelkedik egy nagy, komor, mocskos ház, és fiókként kicsúsznak belőle a nyamvadt erkélyek. Lassan minden a helyére kerül az udvaron: még a hordó kell, a másik hordó, a lenge lombárnyék, valamiféle tartály és a falnak támasztott kőkereszt. És bár mindez még nagyon vázlatos, és sok részletet kell kiegészíteni és befejezni, élő emberek, Gustav és Anton, a testvérpár lép ki az erkélyre, az udvarba pedig, bőrönddel és könyvhalommal rakott kézikocsit húzva belép az új lakó, Romantovszkij."
** "(…) ha én író volnék, csak a szívemnek engedném, hogy képzelete legyen, és egyébként az emlékezetre hagyatkoznék, az ember igazságának erre a hosszan elnyúló alkonyi árnyékára."
*** Egyetlen? Mondjuk.
**** Folyton tökéletesedő? Mondjuk, de mennyire hogy mondjuk! ( )
  Kuszma | Jul 2, 2022 |
Nem az első, mert már voltak mások is, de olyan tartós szerelem lesz, mint Auster, azt hiszem. Ezt már írtam máshol is, de vannak, akik nagyon jól írnak, és vannak, akik olyan más szinten művelik ezt, mintha nem is ugyanazok a szavak állnának rendelkezésükre, mintha nem ugyanazt tennék. Teljesen más szint. Itt volt eddig nálam Auster, és itt van most már Nabokov is ( – nálam. Egyébként nyilván itt volt eddig is.). A legelső novellánál azt írtam: imádom, megyek, és kiidézem az egészet. Persze a nagyjával megelőztek, a többinél is, de maradt azért. Olyasmiket írtam a havi novellaolvasásnál, mint megállni-csodálni való mondatok; egyre kevésbé találom a szavakat, a zseniálison kívül, de azt már mondtam, és kevés is; jó, az is, amit, de főleg ahogy; hjaj, de hiányzott máris. Ünnep volt hozzá visszatérni minden alkalommal, agymasszírozó, léleksimogató (ez de elcsépelt szó, de tényleg az) élmény. Hetényi Zsuzsa előadását követően pedig új rétegekre csodálkoztam rá. Szerencse, hogy van még bőven mit olvasnom tőle. ( )
  blueisthenewpink | Jul 2, 2022 |
Viser 3 af 3
ingen anmeldelser | tilføj en anmeldelse
Du bliver nødt til at logge ind for at redigere data i Almen Viden.
For mere hjælp se Almen Viden hjælpesiden.
Kanonisk titel
Originaltitel
Alternative titler
Oprindelig udgivelsesdato
Personer/Figurer
Vigtige steder
Vigtige begivenheder
Beslægtede film
Indskrift
Tilegnelse
Første ord
Citater
Sidste ord
Oplysning om flertydighed
Forlagets redaktører
Bagsidecitater
Originalsprog
Canonical DDC/MDS
Canonical LCC

Henvisninger til dette værk andre steder.

Wikipedia på engelsk

Ingen

Ingen biblioteksbeskrivelser fundet.

Beskrivelse af bogen
Haiku-resume

Aktuelle diskussioner

Ingen

Populære omslag

Quick Links

Genrer

Ingen genre

Vurdering

Gennemsnit: (5)
0.5
1
1.5
2
2.5
3
3.5
4
4.5
5 3

Er det dig?

Bliv LibraryThing-forfatter.

 

Om | Kontakt | LibraryThing.com | Brugerbetingelser/Håndtering af brugeroplysninger | Hjælp/FAQs | Blog | Butik | APIs | TinyCat | Efterladte biblioteker | Tidlige Anmeldere | Almen Viden | 206,548,286 bøger! | Topbjælke: Altid synlig