En estos relatos resplandecientes y descarnados, Munro da rienda suelta a su maestría de fondo y forma, extendiendo y magnificando sus grandes temas: los caprichos del amor, la pasión que conduce a caminos inesperados, el caos que se cierne tras las existencias más corrientes y los extraños deseos del corazón. La autora muestra una vez más su capacidad de entrar en la vida de personas corrientes para capturar la esencia de sus contradicciones.

These brilliant stories explore what has always been theorized and never quite materializes: that a man can be redeemed by the love of a good woman. Munro's interior views of a cohort of Canadian middle class mothers, caretakers, and their families are quietly insightful, and each of the eight stories immediately pulls the reader into circumstances that would be mundane coming from anyone else's pen. The murder of an abuser, confessed to a home health aide; a hero doctor father who acts as the town's abortionist and is blackmailed by his assistant; a woman who falls in love with the director of an amateur production and leaves her children for him; a ten year old girl's acceptance of her mother's involvement in a menage-a-trois; and a mother whose newborn rejects her in favor of her aunt - each narrator peels out the layers of the story in a calm manner that belies the disruptions and disturbances within. Munro is THE short story genius of our time. ( )

Én szeretem Munro-t: kevés író tud ilyen magas színvonalon ennyire egységes, összetéveszthetetlen világot teremteni. Bámulom, ahogy az apró cselekvésekből és pillanatokból felépíti ezt az egyedülállóan hétköznapi melankóliát, az pedig, ahogy (elsősorban női) figurái kialakulnak a keze alatt… hát végtelenül boldog lennék, ha utána tudnám csinálni. Vagy legalább megérteném, hogyan csinálja. Novelláinak kulcsmomentuma talán kivétel nélkül az ígéret, amit az olvasónak tesz: hogy a szereplőkkel történni fog valami sorsfordító, valami különleges, valami, ami kiszakítja őket sivár kis létezésükből – és ami utolérhetetlen bravúr, hogy ennek a történésnek az elmaradását, hamvába hullását éppen olyan halk katarzisként tudja ábrázolni, mint magát a beteljesülést. Munro igazi atmoszféra-központú szerző, mint Henry James vagy Mansfield, ezért nehéz kiragadott idézetekkel érzékeltetni művészetét. Nála az egésznek van jelentése: ahogy szereplői finoman megérintik egymást, vagy megérintenek egy tárgyat egymás helyett, vagy tárgyként érintik egymást… Súlya van minden jelentéktelen félmondatnak és mozdulatnak. Egyszerű, finom vonalú, szép próza, belemerülős, a felszínes vizsgálatnak nem adja meg magát. ( )

I found these a bit of a slog to get through but then felt like discussing them at book group opened my eyes to how much I'd enjoyed them. They are dense and complex stories which reward later discussion and thought. The one I remember most now is Before the Change, a story about illegal abortions. ( )

Once again I find Munro to be sort of infuriatingly slow to read. It took me several weeks to get through this collection. Her prose is precise to the point at times almost of tedium, and yet her precision is also somehow effortless and right. So I find the stories simultaneously hard to get through and awfully engaging. It's obvious to me that she's a good writer, but I can't say that I find her writing inspiring. My favorite authors tend to be the ones who make me want to write my own work, and Munro does not have this effect on me. ( )