847634077X

Húszas éveim elején volt egy moralista időszakom, akkoriban faltam az egzisztencialistákat és Moraviát – de ez a könyv valahogy kimaradt. Talán mert nem egy szóból áll a címe, és ezt az eljárást egy moralistához méltatlannak találtam. Másfelől meg háborús, ami akkoriban még mérsékelten érdekelt. Most viszont elolvastam, és ennek örülök.

Cesira és lánya, Rosetta ’43-ban elindul Rómából vidékre, mert tartanak attól, hogy a szőnyegbombázásoknak egészségügyi következményei lesznek rájuk nézve. Ezzel aztán számos nem előre kalkulálható problémába futnak bele – Moravia pedig fokozatosan tunkolja hőseit egyre mélyebbre a szaftba. Ennyi a cselekmény. Nem is kell több. Ami engem első körben meglepett, hogy mennyire stimmel az a történelmi háttér (az evakuáltak élete, a német megszállás következményei, a szövetségesek csigalassú előrenyomulása, valamint a marokkói katonák viselkedése), amit az író finoman a történet mögé rajzolt. Másodsorban meg az lepett meg, hogy Cesirát még úgy is kénytelen vagyok Sophia Loren arcával elképzelni, hogy a vonatkozó filmet nem is láttam.

A regénynek amúgy van egy evidens olvasata: himnusz a kemény nőről, aki a jég hátán is megél, nem rejti véka alá a véleményét, és a lánya érdekében még az ördöggel is birokra kel. Ez a nő megragadó, hamar elnyeri az olvasó szimpátiáját, lehet drukkolni neki. De van egy bújtatott olvasata is: az állampolgárról, akinek mindegy, hogy Mussolini vagy Badoglio van hatalmon, mindegy (legalábbis eleinte), hogy a tengelyhatalmak vagy a szövetségesek győznek – csak az üzlet menjen. Feketézik, halászgat a zavarosban, ellenne ő napestig a fasizmusban, ha azok a fránya bombázók nem hatolnának be illetéktelenül a privát szférájába. Ő az apolitikus ember, aki elhitte a Duce szólamait – kényelmességből, mert hát miért ne hinnénk el mindent, az nem kerül semmibe. Egy ideig. De aztán eljön a pillanat, amikor bizonyos erők (nevezzük őket Történelemnek, csak így kutyafuttában) benyújtják a számlát, és ő meglepődve veszi észre, hogy amit ő valami távolinak és absztraktnak vélt, az nagyon közeli és fájdalmas is tud lenni. Ez az állampolgár utólag okos – akkoriban, amikor még számított volna egy icipicit, még nem volt az. A mi dolgunk, hogy okosak legyünk helyette is. ( )

Dílo se řadí mezi početné pokrokové italské prózy na téma druhé světové války, které vznikaly v padesátých letech (vyšel poprvé v roce 1957). Horalka patří k nejúspěšnějším Moraviovým románům a krátce po vydání byla zfilmována režisérem Vittoriem De Sica se Sofií Lorenovou v titulní roli.

If Rosetta (the daughter) had been more three-dimensional I would have given this book four stars. She just exasperated me.
( )

853.914 MOR