Emigránstörténet, és egyben a forradalmár lemegy pszichoanalízisbe, a’la Freud, hogy ott begyógyítsák azt a sebet, ami miatt végtére is a forradalmár-szakmára bökött a pályaválasztási tanácsadónál – ennek eredményeképp pedig meggyógyul, és végre bűntudat nélkül forradalmárkodhat. Peter egy nem megnevezett (de a náci Németországgal azonos) államból menekül Neutráliába – a fasiszták megkínozták, saját egykori elvtársaival pedig szakított (lásd még: Molotov-Ribbentrop paktum), szóval egyedül van, mint az ujjam. Végletes gyökértelensége pedig egyre nagyobb súllyal nehezedik rá – jellemző, hogy akivel mégis szorosabb kapcsolatot köt (lásd még: a szép Odett), hát arra aztán rá is cuppan, mint egy pióca vagy egy energiavámpír*. De ez sem segít, a mentális bajok pedig szervi tünetekbe mennek át, etc., etc… no mindegy, lényeg, ami a lényeg: szerencsére kéznél van egy kompetens pszichiáter, aki a gondjaiba veszi hősünket.

Az tutifix, hogy Koestler korai regénye nem olyan hatásos, mint mondjuk Remarque hasonló témájú könyvei – ahhoz túl mechanikusan akar okos lenni. És hát azt is gyanítom, hogy ez a pszichoanalízis-betét sem feltétlenül állná meg a szakmaiság próbáját – olyan „ahogy Móricka elképzeli a terápiát”-jellege van. Ugyanakkor mégis helyet követel magának a jelentős emigránstörténetek között, és nem csak azért, mert megelőlegezi Koestler morális és filozófiai témák iránti vonzalmát, ami aztán később a Sötétség délben-ben borul virágba**. Hanem azért, mert olyan markáns elszánással, olyan lobogó tűzzel megy bele az ún. „kemény kérdésekbe”, hogy már önmagában a szándék is gyönyörködtet. És bár ma már a direktben felvállalt tanító-szerep nem annyira kompatibilis az írói léttel (hála Istennek! soha többé szocreál!), de most valahogy jólesett ez a szent-naiv hevület.

* Nota bene: meg is erőszakolja. Ami nem válik attól elfogadhatóbbá, hogy az áldozat látszólag nálam sokkal empatikusabban fogadja ezt. (Kábé így: „Jaj, de édes fiú, csak hát nem tudja magát kifejezni rendesen szegény…”)
** Sőt, Raditsch, a regényben szereplő rendőrtiszt előtanulmánynak tekinthető a Sötétség délben kihallgatójához. ( )

A bit lackluster when compared to Darkness at Noon. I like the sense of atmosphere Koestler is aiming for, but sometimes it seems hamfisted. I thought this book was a bad translation at first, but it seems it was originally written in English.

Darkness at Noon is much better. Go for that. ( )

It's rare that I forget everything about a book I read but I forgot this one. I suppose I read it because I was reading about refugees.

This is the last book in a trilogy (of which Darkness at Noon is the second) whose theme is the conflict between morality and expediency. The story is about a young disillusioned former revolutionary who has escaped to a neutral country (unimaginatively named Neutralia). Back in his homeland, he was from an elite intellectual class who has joined the ranks of workers and revolutionaries. He is caught one day and goes through a series of interrogation. He does not confess even at the point of death, and for this he is considered a hero in his country. Once in Neutralia, he suffers a nervous breakdown and undergoes psychonanalysis. The gist of the story is that in the course of this process, it is revealed that his revolutionary zeal was not founded on a conviction of its historical necessity or social justification, but out of a guilt complex from his childhood and imaginary "moral" obligations.

While there are thought-provoking parts of the story, especially where he is in a discussion with a Party member who is trying to win him to their side, i found the story much weaker than Darkness at Noon. The main character does not convince. Throughout the novel, one senses his identity crisis, weakness, hesitation and confusion. Even as he decides what he eventually decided to do (at which the novel ends), I wasn't sure if it was even what he wanted. But it did make me ask whether to be effective at something, only "pure" motives suffice.

Now i'm interested to read the first of the trilogy, called The Gladiators, to round out Koestler's take on this theme. ( )

An interesting novel written and set during the second world war, focusing on the character Peter Slavek who is a Communist rebel who has been tortured by the Nazi-supporting authorities in a nameless East European country and is now in a nameless neutral country. There is in fact no naming of countries and political movements in the novel; it is all done through allusion and the focus is not on political events but on the moral dilemmas faced by Peter as he grapples about whether to flee to safety in America or join the British army and how he tries to come to terms with the physical and mental tortures he has suffered. A bit harrowing in the middle section, but a good read by a gifted writer. ( )