Kometa Gallii při srážce se Zemí odtrhla malý kus planety, kde žilo třicet šest lidí různých národností. Vesmírní trosečníci si nejdříve mysleli, že divné úkazy způsobilo jen obyčejné zemětřesení, ale postupně začínají zjišťovat, že se vydali na nedobrovolnou pouť Sluneční soustavou.

En la costa de Algiers, el capitán francés Héctor Servadac, su ordenanza Ben-Zuf y el suelo bajo sus pies son barridos de la faz de la Tierra tras el paso de un cometa. El mundo a su alrededor rápidamente cambia y cuando la pareja comienza a explorar, descubren que junto con ellos existen otras personas en este nuevo mundo y juntos deciden formar una pequeña colonia, integrada por un conde ruso, la tripulación de su yate, un grupo de españoles, una joven italiana, un comerciante judío, un grupo de soldados británicos y el profesor francés Palmirano Roseta, que les informa a todos donde realmente están. Los viajeros se encuentran sobre la superficie del cometa Gallia viajando a través del espacio.

Servadac kapitány, a francia hadsereg éke pödörnivaló bajuszával együtt Algériában üldögél, és szerelmes verset ír szíve hölgyének. De hirtelen – ó, sacrebleu! – beüt a kataklizma, és a világ összedőlni látszik. (Ennek legnagyobb nyertese az említett hölgy, mert így nem kell elolvasnia a kapitány úr firkálmányát, ami még az Előretolt Helyőrség kulturális magazinjába is csak figyelmetlenségből kerülhetne be.) Mikor aztán Servadac és legénye feleszmél, és kidörgöli a csipát szeméből, látja ám, hogy már semmi sem ugyanolyan, mint régen. Viszont – hogy valami jót is mondjak – legalább másmilyen. A gravitáció hetedére csökkent (következésképpen hőseink akkorákat ugranak, mint a Pókember), algériai állomáshelyükből sziget lett, a Nap máshol kel fel, és kétszer olyan gyorsan halad az égen, de ami a lényeg: úgy néz ki, csak ők maradtak eleven lények széles e világon. Jártukban-keltükben azért találkoznak még más túlélőkkel is, oroszokkal, angolokkal, spanyolokkal, satöbbikkel, akiket Verne fel is használ arra, hogy nemzetkarakterológiai töltetű vicceket sütögethessen el kárukra. (Hozzáteszem: nem, az oroszok nem vodkáznak. Ami azt illeti, az oroszok elég jellegtelenek, valószínűleg Verne nem tudott róluk sokat, csak éppen annyit, hogy szimpatizálni kell velük.) Ők aztán úgy nagyjából kéttucatnyian nekiveselkednek a túlélésnek, és korai Survivor-szereplőket megszégyenítő módon igájukba hajtják a megváltozott körülményeket, mielőtt azok hajtanák igába őket.

Hogy is mondjam. Szórakoztató, az igaz. Ezzel együtt nekem már nemegyszer sok volt, ahogy Verne botcsinálta wannabe-asztrofizikusként összehord hetet-havat bolygópályákról, tektonikáról, geográfiáról, és szinte erotikus élvezettel hempereg bennük. A hollywoodi katasztrófafilmek forgatókönyvíróinak arcán pedig a szégyen lázrózsái kigyúlnak, mert így, ilyen ártatlan lelkesültséggel semmibe venni a tudomány tényeit, hát azt még ők se merték eddig. Lássuk, mi történik ebben a könyvben, röviden összefoglalva: egy hatalmas tellúr üstökös rácuppan a Földre, de csak súrolja, és magával ragadja – mint kutya a bogáncsot – a bolygó egy darabját, szereplőstül, légköröstül együtt. Aztán tesz egy kört a nap körül, és visszaviszi őket. Slusszpoén: akik a Földön maradtak, azok ezt észre sem vették. Fel is vetődik Servadacban az utolsó lapokon, hogy hátha csak álmodták az egészet. Nem kell ehhez álmodni, Hector. Elég, ha odaadod a gyeplőt möszijő Verne kezébe. Tudom, tudom, ha valaki élvezni akarja Verne-t, akkor ezeket a dolgokat egyszerűen el kell engednie – de mit tegyek, most valahogy nem éreztem magamban erőt, hogy ennyi tudományos tényként leszögezett nyavalyás böszmeséget beszürcsöljek, bármilyen dekoratív pohárkában tálalták elém. És nem hallgatnám el azt sem, hogy enyhén irritált a regény fiúkollégium-szaga is – szerzőnk ugyanis mindösszesen egyetlen egy nőnemű személyt képes elhelyezni a szövegben, ráadásul az is egy kiskorú, gondolom, a cukiságfaktor végett.

Szóval ez is egy olyan könyv lett, amit 20-25 évvel később olvastam el, mint kellett volna. ( )

It has some good ideas, but it is full of racist stereotypes. The money loving greedy Jew is especially horrible. ( )

Read in Livre de Poche edition ( )