Frigyes Karinthy (1887–1938)

El tiempo parece haberse detenido en Svetlaia, una pobre aldea de Siberia. La vida allí transcurre a la sombra de los campos del Gulag, dominada por el aislamiento, el vodka y la taiga. Mitia, el narrador, reconstruye veinte años después y desde el exilio, la infancia y adolescencia que compartió con sus amigos, Samurai y Utkin. El descubrimiento del amor y sus ritos iniciáticos —descritos por Makine con una cruda sensibilidad— junto a la fascinación por Occidente, forjarán la educación sentimental de los tres jóvenes. Las imágenes del inaccesible mundo occidental les llegarán con el legendario tren Transiberiano. A su paso fugaz, los tres adolescentes fantasean sobre las vidas que apenas adivinan tras las ventanillas iluminadas de los vagones. Encontrarán otra vía de escape en el cine Octubre Rojo, escenario de la revelación de una realidad diferente y redentora: en las películas que protagonizó Jean-Paul Belmondo, descubrirán al héroe aventurero en el que depositarán sus obsesiones y sueños juveniles. A orillas del amor es una poética reflexión sobre las dificultades de hacerse adulto.… (mere)

Karinthy elbeszélései rendszerint egyetlen ötletre épülnek, amit a szerző megpróbál úgy kifordítani, olyan szögben bemutatni, hogy teljesen újdonatújnak látszódjon – aztán a végén kapunk egy frenetikus viccet, egy avantgárd kísérletet, egy sci-fi remeklést, egy könnyes-lázas-patetikus balladát, vagy egy erkölcsi példázatot a háborúról, esetleg ember voltunk egyéb hanyatlásáról… szóval valamit kapunk a végén, csak éppen nem lehet előre kitalálni, mit. Néha ez a valami egészen zseniális, igazi gyöngyházfény a magyar irodalom telt ajkain*, ugyanakkor nem tudok szabadulni bizonyos kétségektől. Attól, hogy bár Karinthy vitathatatlanul a földkerekség utolérhetetlen irodalmi karikaturistája, a paródia Paganinije – de talán épp ez a vénája akadályozta meg, hogy novellistaként egy egységesnek ható, koherens kötetet hozzon össze. Mert aki hivatalból folyton álbajuszt és hamis hajat ölt magára, az egyszer csak elfelejti, melyik is az ő igazi arca: a vicces, az avantgárd, a tudományos-fantasztikus, a lázasan patetikus, vagy talán az erkölcsprédikátor… túl sokat váltogatja stílusát ahhoz, hogy folyamatosan igazán magas színvonalat tudjon biztosítani. De kikapartam belőle 5-10 gyöngyszemet, és ezért már egyértelműen megérte .

* Itt van például a Barabbás, ami olyasmit mond el a tömegről kereken, szépen, hogy abba még ezer év múlva is beleborzong majd az olvasó. Vagy a Kacsapecsenye, ami élből bele kell kerüljön az összes Hogyan legyek vegán? irodalmi antológiába (már ha lesz ilyen – és miért ne lenne), mert nekem úgy elment tőle a kedvem a kacsapecsenyétől, hogy még. És ne feledkezzünk meg az Új Iliászról sem, amivel tulajdonképpen a Terminátor alapsztoriját előlegezi meg a szerző – nagyon remélem, hogy James Cameron csengetett az ötletért némi pénzt a Karinthy-örökösöknek, mert bizony jár. És a többi. És a többi.… (mere)

1912-es esztendő nagy fordulat az író életében. Öt könyve jelenik meg különböző műfajban: novella, paródia, humoreszk. Közülük két humoreszkkötetet, az Együgyű lexikon és a Görbe Tükör címűt adjuk közre ezúttal.Humoreszkgyűjteményeiben paródiák, persziflázsok is találhatók, s a rá jellemző Karinthy-műfaj: átmenet paródia és humoreszk, humoreszk és novella között. A függelékben az 1912 végéig megjelent, de életében kötetbe nem gyűjtött humoreszkeket jelentetjük meg.… (mere)